Élet- és ételöröm, a SlowFood dícsérete

Gasztro-témában az olaszokat ezekben a napokban a karácsonyi menü legalább elméletben való összeállításán kívül egy új brit törvény foglalkoztatja leginkább, amely kategóriába sorolja a szupermarketekbe kerülő élelmiszereket, a  kizárólag azok azok zsír -és cukortartalmát figyelembe véve. Az új törvény szerint az élelmiszereken fel kell tüntetni egy zöld, sárga vagy piros jelzést, így komunikálva azok egészségre való káros, semleges vagy "hasznos" jellegét. 

Az olasz Mezőgazdasági Miniszter azonnal ellenérzését fejezte ki a rendszerrel szemben, abszurdnak nyilvánítva a brit rendelkezést. A zöld, sárga és piros jelzéseket (a piros a "tiltólista", vagyis zsíros és/vagy magas cukortartalmú élelmiszerek) a fogyasztók szempontjából megtévesztő, sőt, manipulatívnak tartotta nemcsak az olasz miniszter, hanem még 16 európai ország egyöntetűen. 

A piroslámpás rendszer több szempontból sem állja meg a helyét. Az olasz álláspont szerint nem léteznek önmagukban kártékony vagy "jó" ételek; senkit nem ér visszafordíthatatlan sérülés, ha megeszik egy darab csokoládét, miután például lefutott 8 kilométert és úszott másik kettőt. Másrészt a besorolás egyszerűen dilettáns módon lett elkészítve. Érdekesség, hogy míg a Coca-Cola light zöld jelzést kapott, amí relatíve magas zsírtartalmának köszönhetően.szigorú piroslámpás a pármai sonka.  

Az olasz élelmiszer-export mintegy 28%-át érinti a piros jelzés, mintegy 630 millió euró értékben, nem beszélve az olasz konyha imázsát érő kárról.

Rajtuk a választás sora, döntsünk felelősségteljesen: olasz konyha vagy brit...?  

Nemsokára Karácsony, hasznos lesz időben megtervezni az ünnepi menüt egyrészt a hozzávalók beszerzésével kapcsolatos utolsó napi őrjöngés, másrészt merő előrelátás miatt (az iskola már bezárt, a gyerekek a nyakunkon, lesz majd mással foglalkozni az utolsó napokban, mint a menü kitalálásával...).

Az dél-olasz karácsony hercegnőjeként emlegetett cassata siciliana egy túrókrémes-marcipános-kandírozott gyümölcsös különlegesség. Ha van olyan lelkes olvasó, aki képes lesz átrágni magát ezen a recepten, utána pedig veszi a bátorságot (kell majd hozzá..), hogy el is készítse a cassata siciliana-t, hát garantáltan óriási sikert fog aratni a család és a barátok körében. Előrebocsájtunk egy képet kedvcsinálónak, így fog kinézni szeletben:

Essünk akkor neki.....  A cassata egy 26 cm átmérőjő és nem túl magas falú edényben készül majd, a mennyiségek is erre vonatkoznak. Elkészítésének ideje 2 nap.

A túrókrémhez:

- 1 kg ricotta (olasz termékeket árúsító boltokban vagy a Tescoban is kapható, esetleg meg is lehet rendelni olasz delikáteszekben. Ebben az esetben ricotta di pecora-t - juhtejből készült ricotta-t kérjünk, ami nem ugyanaz, mint a mi juhtúrónk, sőt teljesen más íze van, esetleg lehet egy próbát tenni Gianni Trattoria Pomo d'Oro-jának delikátesz részlegén 

- 270 g porcukor

- 1 evőkanál vaníliaaroma

- 120 g étcsokicseppek (a dobozban kapható, édességek díszítésére használatos. Amúgy mi is egyszerűen feldarabolhatunk 120 g étcsokit nagyon apró darabokra, kb. egy kisgyerek fél kisujjkörmének a dimenzióira gondoljunk:-)))

A piskótatésztához:

- 6 tojás

- 6 evőkanál víz

- 300 g liszt

- 1 zacskó élesztő (édességekhez) 

A fehér cukormázhoz:

- 350 g porcukor

- 3 evőkanál víz

- 1 kanál vaníliaaroma

Csak úgy:

- 100 g marcipán

- zöld ételszínezék

- kandírozott narancs, cseresznye, esetleg mandarin

A "zamathoz":

- 2 dl víz

- 70 g cukor

- 1 csésze amaretto likőr (Disaronno vagy akár rum vagy Maraschino, egy közülük minden rendes házban rendelkezésre áll!!! :-D )

- 1 citrom héja

Elnézést, ezt nem tudom másképp nevezni, ezzel az öntettel kell majd a piskótákat áztatni később:-)

Egy nappal a tálalás előtt (:-DDDDD) kezdjünk hozzá a piskótatészta elkészítéséhez:

1. A 6 tojás sárgájához hozzáadjuk a vizet és jól felverjük (jobb, ha géppel), amikor pedig már kissé habzik, hozzáadjuk a cukrot, aztán lassanként a lisztet és az élesztőt is.  

2. A tojások fehérjét habbá verjük (egyértelműen géppel:-)

3. A felvert fehérjét lassan, kanalanként hozzáadjuk a tojássárgájás-lisztes egyveleghez és finom belekeverjük. 

4. Egy négyszögletű tepsit kivajazunk, lisztet is szórunk rá és beleöntjük a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt kész és valami ilyesmi lesz belőle:

Megkóstolni szinte kötelező, lekvárral, Nutellával. Maradjon a cassata-hoz is... :-)

Eltelt egy nap, jó reggelt Mindenkinek! Nekiállhatunk a túrókrém elkészítésének!

1. A túrókrémet dolgozzuk alaposan össze a porcukorral és a vaníliaaromával. Akár keverőgépet is használhatunk, addig kell keverni-kavarni-jól összedolgozni, amíg sima, krémes állagú nem lesz. Hasznos lehet átpaszírozni egy aprószemű szűrőn is. 

2. Amikor ez kész, adjuk hozzá a csokicseppeket, esetleg ízlés szerint kandírozott narancshéjat is, majd jól keverjük össze az egészet. 

Készítsük el a marcipánt..:

1. A marcipánt jól gyúrjuk össze, adjuk hozzá a züld ételszínezéket, majd gyúrjunk belőle egy szép, zöld labdácskát. A labdácskát ezután nyújtsuk kb. 1/2 cm vastagságúra. 

Itt ismét kritikus ponthoz értünk, a marcipántésztából trapézokat kell vágnunk, amelyek nagysága azonban a a később használandó jénai nagyságától (magasságától) függ. Ugyanilyen nagyságú trapézokat kell vágnunk a piskótatésztából is, majd kirakni vele a jénai falát. Nem mondok semmit, mekkorák legyenek a trapézok, inkább bemutatom képen: 

Ennek végeztével rakjuk ki a jénai alját is piskótával. Lehetőleg ne maradjon rés a marcipán és a piskóták ill. piskóta és piskóta között, később kifolyhat a túrókrém! A sok megmaradt piskótát ne együk meg, mert még kelleni fog a cassata tetejére. 

Tehát az alapunk megvan, most a "zamat" következik:-)

1. Ez csak egy lépéses feladat, a hozzávalókat egy kislábasban főzzük össze, pont. 

A zamattal aztán locsoljuk meg a jénaiban a piskótákat, kb. a zamat 2/3-át használjuk el:-)

A jénaiba ezután a piskótára öntsük a túrókrémet és ne örüljünk, mert még nem vagyunk a recept végén, akkor sem, ha úgy tűnik. 

Ezután fedjük az egészet a megmaradt piskótatrapézokkal és öntsük rá a maradék piát:-) ("zamatot")

Na akkor most le is fedhetjük zsugorfóliával, rá is tehetünk egy nehezéket, egy lábast mondjuk (nem vicc) és toljuk be a hűtőbe olyan 3 órára. Amikor kicsit megmerevedett (ohhh), borítsuk egy lapos tálra. 

Én most már kezdek belefáradni az írásba, úgyhogy a végét lekavarjuk.... :-D

A cassata tetejére, ahogy a képen is látszik, egy fehér cukormáz kerül, ennek elkészítéséhez fogjunk hozzá:

1. Kislábasban melegítsük a porcukrot-vizet-vaníliaaromát. Amikor éppen forrani kezd, tehát folyékony de nem híg, rántjük a cassata tetejére, fedje be szépen az egészet!

2. Itt készen vagyunk!!!!!! Díszítsük a cassata-t a kandírozott gyümölcsökkel és öröljünk, hogy túléltük!!!!

UGYE, MILYEN EGYSZERŰ VOLT??

Gasztro témában ugye nem csak az számít, mit sütünk-főzünk. Egy jó kis főzőcskeműsorhoz vagy gasztrobloghoz igazi személyiség kell. Karakán, nehezen felejthető arc, határozott fellépés és lehetőleg legalább 10-20 plusz kiló, amely csupán a jó konyha iránti elhivatottságot hivatott jelezni.

Olasz blog lévén ezúttal Antonino Cannavacciuolo-t szeretnénk Nektek bemutatni, akire minden fentebb felsorolt tulajdonság, sőt még annál is több, jellemző.  

Antonino két Michelin-csillaggal rendelkezik és feleségével együtt vezetik a Villa Crespi -t. Kivételes személyiségét azonban egy gasztroműsorban ismerhette meg a nagyközönség, a "Cucine da incubo", vagyis "Rémálomkonyhák" című műsorban összeomlás szélén álló éttermek irányítását veszi át, a helyes útra térítés reményében. Az eredeti verzió főszereplője szintén celebséf, mégpedig Gordon Ramsey a Kitchen Nightmares című angol verzióban. 

Szervezetlenség, összevissza érkező rendelések, állandóan veszekedő pincérek, reklamáló vendégek, kuplerájos konyha? Hívja Antonino-t még mielőtt túl késő lesz!

Azért nekünk is van egy Világevőnk! :-D 

A tegnap esti édesség annyiban volt csak olasz, hogy naaaaaagyon kifinomultra sikeredett, hívhatnánk sznob édességnek is.. Neve egyelőre nincs, bár lehetne pl. fehércsoki-levélkék, fehércsoki-lapocskák, ilyesmi... 

A hozzávalók csupán:

- 20 dkg jó minőségű fehércsoki

- mascarpone, olyan 2 evőkanál, esetleg 2 evőkanálnyi tejszín is

- a díszítéshez pisztácia apróra szeletelve, de nem őrölve.. (vagy akár mandulaforgácskák, és őszintén szólva nekem a piros borsot ajánlották, de a család tegnap nem volt újító szellemű, tehát kihagytam... Próbáljátok ki és kommenteljétek, milyen volt piros borssal..)

Az olaszok a vaj-csoki és tsai megolvasztására a "bagnomaria" (Mária-fürdő:-))))))) módszert alkalmazzák, szinte bűn csak úgy parasztosan lábasban olvasztani. A módszer lányege, hogy egy lábosban feltesznek vizet forrani, ennek a tetejére (kvázi fedő helyett) helyeznek egy tepsifélét (vagy akár tányért,), amibe belehelyezi aztán az olvasztandó "dolgot". Így a csoki-vaj tuti nem ég le, nem is pörkölődik meg és biztosan nem kap "perzselt ízt" sem. 

Nos tehát ezzel a módszerrel megolvasztjuk a fehér csokit és gyorsan összekeverjük a tejszínnel-mascarpone-val. Legyen sűrű a massza, de folyós. További mascarpone-val lehet sűrűsíteni, ha nem elég sűrű (végülis a csoki fajtájától is függ...) Ezután egy sütőpapírra kis lapocskákat formázunk belőlük (kiskanállal egyszerűen ráfolyatjuk a csokit a sütőpapírra, hogy kis kerek levélkéket formázzon (vagy akár nagyobbakat, ízlés kérdése, én olyan 3-4 cm-es átmérőjűeket csináltam....)

Rászórunk egy kis pisztáciát, és esetleg a piros borsból is egyet-egyet és rögtön hűtőbe tesszük. Kb. 15 perc múlva kész is, voilá, a csoki újra szilárd, a pisztácia roppanós (esetleg meg is lehet pirítani egy picit a pisztáciát előtte, bár ez csak egy abszolút friss ötlet, még ki kell próbálnom...:-)

A zsidótövisbogyó (hogy ez a név honnan származik, nem tudjuk, még a Wikipedia sem világosít fel minket róla...) az észak-olasz gasztronómiában igen elterjedt, szinte hétköznapi gyümölcs, kínai datolya néven is ismert (vagy nem:-) Latin neve is átverést sugall (Ziziphus jujuba), pedig a zsidótövisbogyó rendkívül sokoldalú gyümölcs. Hogy nálunk miért is nem terjedt el, titok marad, pedig a zsidótövibogyó fája igen ellenálló, nem hajt fejet a minusz 10-15-öknek sem.

Íze az almáéhoz hasonlít, elmegy olyan "szotyifélének":-) Pici golyócskák, közepükön egy maggal, lekvárok, zselatin, torták készülhetnek belőle. A legelismertebb-leghíresebb-legismertebb azonban  zsidótövisbogyóból készült likőr, amelyet otthon is elkészíthettek:

 Hozzávalók:

1 kg zsidótövisbogyó (én kicsit többet tettem, kb. 1,2 kg-t)

1 kg cukor (én részben barnacukrot használtam, olyan 1/3 - 2/3 arányban)

2 fürt szőlő (ha van még muskotályos, ha nem más édes fajta)

Cabernet ízlés szerint (én másfél pohárnyit tettem bele:-)

2 szép nagy alma hámozva

1 citrom reszelt héja

víz amennyi szükséges lesz, nálam ez 2 liter volt

A bogyókat hagyjuk megráncosodni szobahőmérsékleten, tehát állni úgy 2 napig. Ezután tegyük egy nagy-nagy lábasba, adjuk hozzá a szőlőt és a cukrot és főzzük kb. 1 órán keresztül lassú tűzön.

Ezután adjuk hozzá a nagyon apróra vágott almát és a bort. Így főzzük az egészet most már nagy lángon, amíg nem kezd zseléssé ill. lekvár-állagúvá válni. A legvégén adjuk hozzá a citrom reszelt héját. 

Magában vagy érett, puha sajtok mellé fenséges!

Mondhatnám azt, hogy Pugliába, vagyis az olasz csizma sarkára, pontosabban annak is a legdélibb részére, Salento-ba a régiókat bemutató rovatunk kedvéért mentem el, de hát nem így van. Egyszerű vakációt töltöttem ezen a csodálatos helyen és az az igazság, hogy már be is foglaltam a szállást a jövő évre is. (Vártam, hogy majd egy kicsit bolondnak néznek, de nem így volt. A "menő" hotelek januárban megtelnek, a jó ár-érték arányú Bed & Breakfast-eknek pedig évről évre nagyjából azonos a vendégkörük. Csak nagyjából, mert a válság azért itt is érződik. Kicsit.)

A kiindulási pont egy Trepuzzi nevű városka volt, röviden por, hamu, egy templom, egy sütöde és rengeteg kedves ember. Nagy előnye, hogy félúton található az Adriai és a Jón tenger között, tehát igazi salentói módra, minden reggel az alapján dönthettük el a fürdőzés célállomását, hogy honnan és milyen szél fújt. Ha nyugatnak indultunk, ezt kaptuk:

Ha pedig Keletnek indultunk, ez várt ránk:

A választás tehát igen nehéz volt és mindennapos diszkusszió lett belőle. A puglia-i tengerpart előnye, hogy a kiépített és szezonban elég borsos árú (27 euró 2 ágy és a napernyő egy napra) strandok mellett szinte mindenhol találunk szabadstrandot, ahová nyugodtan letehetjük a napernyőnket és a törölközőinket vagy napágyakat.

Kellemes meglepetés éri a pénztárcánkat ebédnél/vacsoránál is. Nagyjából fele annyiba kerül itt étkezni, mint a Balatonparton. És a minőségről ne is beszéljünk. Friss hal mindenütt. A tészták is frissen készülnek, mármint nem frissen főtt (ez evidens), hanem frissen gyúrt. Az idős nénikék készítik a városkákban az udvaron.

Tengeri sün készül - tisztul a strandon

Jó étvágyat, így fogyasztandó:-)

És hát a helyi klasszikus, a híres-neves orecchiette, vagyis "fülecskék" paradicsommal, bazsalikommal és bivalymozzarellával

A puglia-i konyha amúgy nem annyira mediterrán, mint amenyira azt vártam volna, Az igazság az, hogy az első este beleadtam apait-anyait és kikértem a helyi specialitásokat. Ez volt a menüm, a nevüket ne kérdezzétek....

Előételek:

Mandarin nagyságú húsgombócok á la natúr (6 db 2 főre)

Mandarin nagyságú húsgombócok fűszeres-paradicsomos szószban (6 db 2 főre)

Eredmény: jóllakottság

Első fogás:

Házi készítésű (tehát jó vastag..) spagetti paradicsomos-pikáns ricottás szószban

Eredmény: Kezdődő rosszullét

Második fogás:

Sült kolbászkák májból és egyéb könnyű malacbelsőségekből

Főtt "mindent-bele" kolbászszerűségek

Eredmény: előrehaladott rosszullét

A bor remek volt....

A szálláshelyünkkel viszont maximálisan elégedettek lehettünk. A vendéglátó család (itt ez Bed & Breakfast- ekben így szokás..) minden reggel frissen sült tortával várt minket a reggelinél, az ehhez passzoló szintén frissen és általuk főzött lekvárral. Ezt nehezen tudnám leírni, szinte vártam a reggeleket.... 

A legnagyobb sikert nálam egy kókuszos, grízes süti aratta, ennek a receptjét várom is tőlük és átadom Nektek, amint megvan. A lekvárok elkészítése sajnos elsősorban gyümölcs-függő, abból pedig sajnos nálam nem terem megfelelő.... Ha kedvetek támad hozzá, itt keressétek a Diciocia családot www.bbvilladellepalme.it, csúcsszezonban két fő 60 eurót fizet naponta, reggelivel, ágyneművel, mindennapos takarítással, tusfürdővel, samponnal és légkondival (ami egyébként fölösleges, az állandóan fújdogáló kellemes szélnek köszönhetően). Tökéletes gyerekekkel is, óriási és zárt a kert, vannak kutyák-cicák, olajfaliget függőággyal és barbecue. 

A gasztro élményeknél maradva a későbbiekben nem rizikóztam tovább a helyi jellegzetességekkel. Áttértünk a klasszikusokra és nem tévedtünk. 800 km tengeri partszakasszal halakban Puglia viszi a prímet.

Legközelebb a receptek! Szép nyarat Mindenkinek (már akinek még maradt..)

Ha késéssel is, de megérkezett a nyár Olaszországba is... Itt északon csak 33 fok, páratartalom az egekben. A barátnőm meghívása a Dolomitokba, pontosabban San Martino di Castrozza-ba éppen jókor jött, kihagyhatatlan akkor is, ha én abszolút tenger-rajongó vagyok. 

A mai specialitást tehát be is ágyazzuk a régiók konyhája rovatba, az Ausztriával határos Trentino régióról és a Canederli-ről lesz szó. Kalóriadús, tápláló, igazi hegyi étek, hegyi lakosoknak. Azért vakáción is lecsúszott és meg is ülte a gyomromat, bár lehet, hogy kevesebb mellékhatása lett volna, ha mondjuk 3 teniszlabdányi gombóc helyett csak kettőt vállalok be.... Merthogy gombócokról van szó és nem is akármilyenek, még elkészíteni sem olyan nagy ördöngösség. Ha a recept városkáról városkára változik is, mi a klasszikus, speck-kel készült verziót mutatjuk be:

Hozzávalók:

20 dkg állott (száraz) kenyér

40 g liszt

10 dkg speck

30 g vaj

2 tojás

1,5 dl tej

1 kis fej hagyma

kész erőleves (akár kockából is)

extra szűz olívaolaj

hintés szerecsendió, petrezselyem, só, bors

hintés bors

1. A kenyeret vágjuk pici kockákra, az egész tojásokat verjük fel.

2. A kenyérkockákhoz adjuk hozzá a felvert tojást, a tejet, sót, borsot, keverjük jól össze, majd fedjük le és hagyjuk állni kb. 2 órán át. Néha keverjünk bele, hogy jól átjárják az ízek. A kenyérdaraboknak puhává kell válnia, de nem kell "felolvadniuk" a tejben.

3. Miküzben pihen a tejes-tojásos kenyér, vágjuk fel apróra a specket és pirótsuk meg a szintén apróra vágott hagymán, olívaolajon és vajon. 

4. Miután kihűlt a speck és letelt a kenyér 2 órája, keverjük őket jól össze, adjuk hozzá a petrezselymet, a szerecsendiót, majd végül szórjuk rá a lisztet. Hagyjuk álni az egészet kb. fél óráig, hogy ezúttal is jól összeérjenek az ízek.

5. Na most göngyöljünk belőlük gombócokat:-) Végülis ízlés kérdése a méret, azért egy teniszlabdánál kisebbek legyenek:-) Ha nagyon a kezönkhöz ragad, szórjunk köré még egy kis lisztet. A kész gombócokat EGYSZERRE tegyük az erőlevesbe és abban főzzük kb. 15 percig. amikor feljönnek, vegyük ki őket és íme, kész az eredeti trentinoi Canederli.

A hagyomány szerint többféle módon lehet tálalni, a legegyszerűbb egy kis olvasztott vajat csurgatni rá esetleg egy kis petrezselyemmel is díszíthetjük. Ínyencek szórhatnak rá reszelt parmezánt is. 

Buon appetito!

Mai postunk, félbeszakítva egy picit a régiók konyhája rovatot, egy olaszországi fagyizóról szól, bár a Bijouról lévén szó, a "fagyizó" kifejezés nem elegendő, vagy inkább nem adja át azt, ami igazából a Bijou. 

A Bijou Abano Terme, egy Padovától kb. 10 km-re lévő csodálatos kisváros ékessége. Mellesleg, ha kevesen is hallottak róla, Abano Európa legnagyobb gyógyüdülőhelye, de ezt majd talán egy másik blogon meséljük el. Térjünk vissza A FAGYIHOZ. 

Vagy tudjátok mit??? A következő postban egyenesen tőlük kérek bemutatást csak és kizárólag Nektek A FAGYI-INTÉZMÉNY tulajdonosaitól. Jön a riport!!!! Addig is ne feledjétek: inkább ne egyél fagyit, mint hogy rossz fagyit egyél!

Az Olaszország régióinak konyháját, illetve tipikus fogásait bemutató rovatunkat Nyugaton kezdjük, Liguriában, pontosabban Genova környékén. A pestóról lesz szó, egyik nagy kedvencemről. 

Alapanyaga, a bazsalikomot még a nagy ligúr kereskedők hozták el hajóikon Ázsiából. Annak ellenére, hogy eredetileg nem hazai fűszernövény, tökéletes klímát talált a bazsalikom Liguriában, ahol szinte olyan család, akinek a teraszán ne találnánk friss bazsalikomot. 

Az első pestot a szájhagyomágy szerint még 1800 körül készítették el, a recept pedig azóta nagyjából azonos maradt, annak ellenére, hogy minden családban megvannak a saját kis trükkök az elkészítésére és minden egye nagyi elmagyarázza  nekünk, miért is az ő pestója a legjobb a környéken. 

Az elkészítéshez szükségünk lesz - az egyszerűség kedvéért - kőtálalacskára-mozsárra, amiben majd összetörjük a bazsalikomleveleket, valamint egy fából készült mozsártörőre, amivel majd törjük-zúzzuk a hozzávalókat. Innen is ered a pesto neve: pestare, vagyis összetaposni, összezúzni. 

A pesto hozzávalói:

- 3 gerezd fokhagyma

- 50 g bazsalikomlevél

- 70 g reszelt parmezán (lehetőleg frissen reszelt)

- 1 dl extra szűz olívaolaj

- 2 evőkanél kemény juhsajt (pecorino)

- egy evőkanálnyi fenyőmag

- egy csipet nagyszemű tengeri só

1. Először a fokhagymát tesszük a tálkába és addig zúzzuk, amíg krémes állagú nem lesz.

2. Második lépésként hozzáadjuk a bazsalikomleveleket és a csipet sót és folytatjuk a zúzást. Ez a fázis elég sokáig tart majd, de ne adjuk fel, akkor jó, amikor a bazsalikomlevelekből zöldes lé válik ki.

3. Ekkor adjuk hozzá a fenyőmagot, majd a kétféle sajtot és keverjük krémes állagúvá.

4. A legvégén kerül hozáadásra az olívaolaj, addig keverjük (itt már nem kell zúzni), amíg szép, krémes állagú nem lesz. Elkészült a saját pestónk!

Természetesen spagettivel....

Jó étvágyat!

Ma nincs új recept, van viszont egy örömteli bejelentésünk: a jövő héttől kezdődően indul a "Hol mit esznek az olaszok" című rovatunk, amelyben Olaszország egyes tartományainak gasztrosajátosságait és konyhaművészetét mutatjuk majd be. Természetesen nem csak és kizárólag az evésről lesz szó, ejtünk pár szót majd a borokról is:-)

Tartsatok velünk, addig is szép hétvégét mindenkinek!